Charlotte M. Yonge azt írta egyik levelében, hogy "az ifjú cselédlányok olvasmányai között nincs megfelelőbb, mint a Conversation with Cousin Rachel... Azután van még egy kis könyv Girls címmel, Hatchard kiadványa ... Ami a szépirodalmat illeti, a tizenéves szolgálólányok szívesen olvasnak mindenfélét s annál jobban kedvelik, minél kevésbé szól a szolgálókról". Némelyik előkelő házban volt külön könyvtár a cselédség számára, de az igazán meglepő az, hogy a cselédség tudott olvasni és időt is talált rá magának.