Keep smile :-)

Mint azt már egyszer említettem volt, nem rajongok különösképp a szmájlikért általában, négyfélét használok levelezésben, a blogban viszont soha. Illetve elvétve már előfordult, de azok kiérdemelték, mert különösen kifejezőek voltak, vagy jópofák, vagy táncoltak, vagy hóemberke (lsd: lap alján). Azért nem szeretem őket, mert véleményem szerint, ha valaki egy kicsit is azt képzeli magáról, hogy tud írni, vagy legalábbis törekszik rá, akkor annak képesnek kell lenni kifejezni az érzelmeit puszta szavakkal is. Felesleges egy humorosnak szánt mondat végére odabiggyszteni még mosolyra felhívó ákombákomot is, mert az olyan mintha megmagyaráznám a viccet, vagy feltartanék egy tapstáblát, mint a showműsorokban. A baráti levelek, fórumok, csetek és kommantok más lapra tartoznak, arra itt nem térek ki, ott használom én is, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányfélét. [:-) ;-) :-( :-O]

Azonban ma, mikor az alábbi szmájli egyszercsak szembenézett velem a képernyőről, rájöttem egy titokra. Talán összeesküvés elmélet szaga van, de be tudom bizonyítani, hogy a kormány minden emberről készít egy egyéni szmájlit, és újabban ezeket használják fedőnevek helyett.

Ugyanis ez itt konkrétan rólam készült!