Bejegyzések
Elfelejtettem két dolgot megörökíteni a párizsi utazásról.
Az egyik az egy note for me, hogy mindig kérjünk előre a taxistól időpontot ha valahová taxival akarunk utazni! Azt már mondjuk megszoktuk, hogy itt minden rendez-vous alapon megy, a telefontársaságtól kezdve a prefektúrán keresztül a villanyszámla befizetésig mindehol előre időpontot kell fixálni, aminek az a hátránya, hogy kicsit lassabban intéződnek el az elintéződni valók, viszont óriási előnye, hogy nem kell csilliószor elzarándokolni például a bankba, hogy a megnyitott számlához lehessen sms értesítést aktiválni (amit magyarországon valamiért képtelenek voltak telefonon elintézni), vagy internetes számlarendezést, vagy rezsiátutalási megbízást, hanem a megadott időpontban megjelenik az információnál egy kedves arcú tisztviselő, aki bevezet egy irodába, és a világon mindent elintéz azalatt az egy óra alatt, ami csak szóbajöhet egy bankszámlával kapcsolatban, beleértve a biztosításokat, állandó átutalásokat is.
Erről a bank dologról azért még értekeznék egy kicsit, mert a korábbi tapasztalatainkhoz képest olyan óriási volt a kontraszt az ügyfelekkel való bánásmód terén, mintha a franciák már tisztában lennének azzal, hogy végsősoron mégiscsak az ügyfél az, aki megtiszteli a bankot azzal, hogy reá bízza a pénze(!) kezelését, és nem a bank tesz szívességet. Ezt láttuk például a lakásbérlésnél is, ahol miután találtunk egy megfelelő lakást, közölték velünk, hogy le kell tenni az első havi lakbért, plusz még két további havit foglalónak. Nahát ez mondjuk mindenütt így van, viszont Magyarországról érkezve nekünk nem volt ennyi pénzünk, és mindez még az első fizetés előtt történt. Kicsit kétségbe is estünk, hogy mi legyen, és tanakodtunk, hogy vajon itt a fiatalok hogy tudnak közös életet kezdeni, elvégre melyik egyetemistának van ennyi pénze csak úgy feleslegben (itt most nem negyvenezres lakásbérletről beszélünk, hanem jóóval többről). Gondoltuk valahogy majd csak megoljuk, és elmentünk a bankba kikérni a szükséges igazolást az ingatlanirodának (ezen a ponton felvetődik egy újabb kérdés a lakásbérlés helyi rendszeréről, de erről majd lábjegyzetben*), ott aztán az állandó hivatalnokunk elintézte a papírmunkát, majd megkérdezte, hogy akkor intézze-e a letétkölcsönt is, majd további kérdésünkre elmagyarázta, hogy mivel a letét egy családnak komoly kiadást jelent, a banknak viszont nem tétel, ők egy kamatmentes kölcsön keretében kifizetik a letétet, amit a kiköltözésnél teljes egészében visszakapnak, és ha olyan rongálás történik a lakáson, amit amúgy a letétből vonnának le, azt természetesen a bérlők fizetik. Mindezt csak azért, mert az ő bankukat választottuk.
De eredetileg nem is erről akartam írni, hanem a rendez-vous-ról a taxisoknál. Az történt ugyanis, hogy az utazás napján nem akartunk a saját autónkkal kimenni az TGV-hez, hogy ne álljon a Dönci egy hétig az állomás parkolójában, ezért gondoltuk mi, hogy majd hívunk egy taxit. Még az a szerencse, hogy előző este a emberkém felütötte a telefonkönyvet kinézni egy taxitársaság telefonszámát, hogy ha lehet előre megrendelje a taxit reggel 6:40-re, mert ha nem teszi, csak másnap reggel derül ki, hogy itt nincsen olyan, hogy egy taxitársaság sok taxival, hanem sok társaság van egy taxival. Vagyis minden taxisnak itt saját egyszemélyes vállalkozása van, és randit kell megbeszélni előre. Két taxis eleve elutasította a kiszállást, mondván ők olyan kora reggel még nem dolgoznak, az még vastagon szundiidő, egy azt mondta, hogy nem ér rá, mert vadászni megy, végül egy másik, bár a száját húzta, hogy korán kell kelni, de ráállt a dologra, és meg is érkezett pont időben (csak két utcányira lakik tőlünk) kócosan, begyógyult szemekkel, és hangosan nyögdécselve, hogy milyen álmos. Visszafelé aztán inkább egy barátunkat hívtuk fel hogy jöjjön ki értünk az állomáshoz.
A másik meg amiről meg akartam emlékezni az Párizsban a Montparnasse állomás alatti metrómegállóban fölszerelt két mozgójárda, amiből van egy 3 km/h-ás sebességgel cammogó sétautazós, és van egy 9 km/h-ás sebességgel száguldó szupergyors járda, ami pillanatok alatt megteszi azt a rettentő hosszú utat az egyik metróvonaltól a másikig. Nagyon frankó!
*A lakásbérlés kérdése mostanában toppon van a családban, és oltári pipa vagyok, mert a sógornőméket ebben az évben már másodszorra teszik ki az összes holmijukkal együtt a bérelt lakásukból, mert a tulajnak ilyen-olyan indokkal hirtelen kell a lakás, és még csak május van. Hát ez undorító! Semmi jogbiztonság! Itt ilyen nincsen, ha valaki úgy dönt, hogy kiadja a lakását, akkor a törvény szerint minimum három évre biztosítania kell a lakhatást a bérlőknek egy ingatlanirodán keresztül, és csak abban az esetben kérheti vissza a három éven belül, ha ő vagy a legközelebbi családtagjainak egyike fedél nélkül marad, de ebben az esetben is hat hónapig el kell lébecolnia valahol, mert a bérlőknek joguk van a hat hónapos felmondási időhöz, addig még ilyen esetben sem kell kiköltözniük. Másfelől a tulajok is védve vannak, mert az ingatlaniroda csak akkor adja ki a lakást, ha már elég alaposan leinformálta a bérlőt, beleértve egy banki igazolást is, hogy fogja tudni fizetni a lakbért, mert ha kiadják és nem fizeti, akkor sem tehetik ki az utcára.
Az egyik az egy note for me, hogy mindig kérjünk előre a taxistól időpontot ha valahová taxival akarunk utazni! Azt már mondjuk megszoktuk, hogy itt minden rendez-vous alapon megy, a telefontársaságtól kezdve a prefektúrán keresztül a villanyszámla befizetésig mindehol előre időpontot kell fixálni, aminek az a hátránya, hogy kicsit lassabban intéződnek el az elintéződni valók, viszont óriási előnye, hogy nem kell csilliószor elzarándokolni például a bankba, hogy a megnyitott számlához lehessen sms értesítést aktiválni (amit magyarországon valamiért képtelenek voltak telefonon elintézni), vagy internetes számlarendezést, vagy rezsiátutalási megbízást, hanem a megadott időpontban megjelenik az információnál egy kedves arcú tisztviselő, aki bevezet egy irodába, és a világon mindent elintéz azalatt az egy óra alatt, ami csak szóbajöhet egy bankszámlával kapcsolatban, beleértve a biztosításokat, állandó átutalásokat is.
Erről a bank dologról azért még értekeznék egy kicsit, mert a korábbi tapasztalatainkhoz képest olyan óriási volt a kontraszt az ügyfelekkel való bánásmód terén, mintha a franciák már tisztában lennének azzal, hogy végsősoron mégiscsak az ügyfél az, aki megtiszteli a bankot azzal, hogy reá bízza a pénze(!) kezelését, és nem a bank tesz szívességet. Ezt láttuk például a lakásbérlésnél is, ahol miután találtunk egy megfelelő lakást, közölték velünk, hogy le kell tenni az első havi lakbért, plusz még két további havit foglalónak. Nahát ez mondjuk mindenütt így van, viszont Magyarországról érkezve nekünk nem volt ennyi pénzünk, és mindez még az első fizetés előtt történt. Kicsit kétségbe is estünk, hogy mi legyen, és tanakodtunk, hogy vajon itt a fiatalok hogy tudnak közös életet kezdeni, elvégre melyik egyetemistának van ennyi pénze csak úgy feleslegben (itt most nem negyvenezres lakásbérletről beszélünk, hanem jóóval többről). Gondoltuk valahogy majd csak megoljuk, és elmentünk a bankba kikérni a szükséges igazolást az ingatlanirodának (ezen a ponton felvetődik egy újabb kérdés a lakásbérlés helyi rendszeréről, de erről majd lábjegyzetben*), ott aztán az állandó hivatalnokunk elintézte a papírmunkát, majd megkérdezte, hogy akkor intézze-e a letétkölcsönt is, majd további kérdésünkre elmagyarázta, hogy mivel a letét egy családnak komoly kiadást jelent, a banknak viszont nem tétel, ők egy kamatmentes kölcsön keretében kifizetik a letétet, amit a kiköltözésnél teljes egészében visszakapnak, és ha olyan rongálás történik a lakáson, amit amúgy a letétből vonnának le, azt természetesen a bérlők fizetik. Mindezt csak azért, mert az ő bankukat választottuk.
De eredetileg nem is erről akartam írni, hanem a rendez-vous-ról a taxisoknál. Az történt ugyanis, hogy az utazás napján nem akartunk a saját autónkkal kimenni az TGV-hez, hogy ne álljon a Dönci egy hétig az állomás parkolójában, ezért gondoltuk mi, hogy majd hívunk egy taxit. Még az a szerencse, hogy előző este a emberkém felütötte a telefonkönyvet kinézni egy taxitársaság telefonszámát, hogy ha lehet előre megrendelje a taxit reggel 6:40-re, mert ha nem teszi, csak másnap reggel derül ki, hogy itt nincsen olyan, hogy egy taxitársaság sok taxival, hanem sok társaság van egy taxival. Vagyis minden taxisnak itt saját egyszemélyes vállalkozása van, és randit kell megbeszélni előre. Két taxis eleve elutasította a kiszállást, mondván ők olyan kora reggel még nem dolgoznak, az még vastagon szundiidő, egy azt mondta, hogy nem ér rá, mert vadászni megy, végül egy másik, bár a száját húzta, hogy korán kell kelni, de ráállt a dologra, és meg is érkezett pont időben (csak két utcányira lakik tőlünk) kócosan, begyógyult szemekkel, és hangosan nyögdécselve, hogy milyen álmos. Visszafelé aztán inkább egy barátunkat hívtuk fel hogy jöjjön ki értünk az állomáshoz.
A másik meg amiről meg akartam emlékezni az Párizsban a Montparnasse állomás alatti metrómegállóban fölszerelt két mozgójárda, amiből van egy 3 km/h-ás sebességgel cammogó sétautazós, és van egy 9 km/h-ás sebességgel száguldó szupergyors járda, ami pillanatok alatt megteszi azt a rettentő hosszú utat az egyik metróvonaltól a másikig. Nagyon frankó!
*A lakásbérlés kérdése mostanában toppon van a családban, és oltári pipa vagyok, mert a sógornőméket ebben az évben már másodszorra teszik ki az összes holmijukkal együtt a bérelt lakásukból, mert a tulajnak ilyen-olyan indokkal hirtelen kell a lakás, és még csak május van. Hát ez undorító! Semmi jogbiztonság! Itt ilyen nincsen, ha valaki úgy dönt, hogy kiadja a lakását, akkor a törvény szerint minimum három évre biztosítania kell a lakhatást a bérlőknek egy ingatlanirodán keresztül, és csak abban az esetben kérheti vissza a három éven belül, ha ő vagy a legközelebbi családtagjainak egyike fedél nélkül marad, de ebben az esetben is hat hónapig el kell lébecolnia valahol, mert a bérlőknek joguk van a hat hónapos felmondási időhöz, addig még ilyen esetben sem kell kiköltözniük. Másfelől a tulajok is védve vannak, mert az ingatlaniroda csak akkor adja ki a lakást, ha már elég alaposan leinformálta a bérlőt, beleértve egy banki igazolást is, hogy fogja tudni fizetni a lakbért, mert ha kiadják és nem fizeti, akkor sem tehetik ki az utcára.
